Andrea Mucciolo japán haiku költészet versformája
Bogya Ida fordításában (www.olasz-magyar-szolgaltatasok.eu)
Rövid elbeszélések, olasz szerzők rövid elbeszélései, történetek
Érted betegszem meg,
tegnap, ma, holnap,
mindig.
A szerelem művészetét
az idő múlásával
lehet megtanulni.
Az őszi esőben
egy csapzott és cserbenhagyott
kutya fut.
A sűrű köd folytogatja
a haldokló mosolyt,
ketté törik a napsugár.
Az elme hibája,
hogy nem kommunikál a szívvel,
amely soha sem hallgat rá. (Andrea Mucciolo)
A Nap sugarai között
az álmok
kirügyeznek.
Égszínkék égbolt és arany,
a délelőtt iróniája,
ridegség a lélekben
A hegyek
távolról nézik
az élet
őrült körforgását.
Máshol,
nem itt,
a végtelenben
kézenfogva vezetett.
Nyári tücsök,
elpocsékolt élet
egy fecsegő nézi szánalommal.
A nedves fű eloltja
a szív vágyát.
Nyílvánvaló,
hogy a holdfényben
minden szeretni való.
Gyöngéd simogatások
piszkos kéztől,
szégyen.
És nélküled...
újból fel fog kelni a Nap...
A napsütés
szeretettel melegíti a lelket.
Nekem, mint a gyíknak a farka,
az összetört szívem
nem forr össze.
Lágy ajkak,
hátbaszúrás,
ez vagy te.
A magányos tölgyfa
békésen pihen
nem vigasztal a sírásomban.
Gyöngéd vagy a hóban,
és testeink a szerelemtől forróak.
Pipacsok,
nyári búza,
boldogság,
mind beleolvadnak a lelkembe.
